AHOGY ELKEZDŐDÖTT /BOGYAI FRIGYES/
Ahogy Bástyainál is olvastuk a solymásszá váláshoz vezető úton az egyik legfontosabb egy szénával bélett vessző kosár, melyben a fiókákar felneveljük. (vércse fiókák Balaton fenyves 1958)
Mielőtt solymászathoz-vadászathoz a természethez való kötődésem első bizonytalan lépéseimet, emlékeimet felidézném ki kell térnem arra is honnan jöttem.
Én nem modhatom el, hogy vadász, meg erdész családból származom, az anyatejjel szívtam magamba a vadászat szeretetét, hogy a nagyapámmal, vagy az intézővel jártam be a határt. Mindez hiányzik az életemből. Szüleim a II. Bécsi döntés hatására költöztek át Pozsonyból Magyar országra, apám csallóközi édesanyám pedig pozsonyi születésű volt. Nincstelenül, vagyontalanul és családjuktól elszakadva kezdték életüket Budapesten. A háború is segített rajtuk. Apám súlyos hadirokkant lett, orosz, majd amarikai fogság és egy kifosztott országba való visszatérés jelentette számára az újra kezdést.. Szóval én nem tudtam birtokainkon születésnapra kapott flóbert puskával - némi szakmai irányítás mellett- elsajátítani a vadászat csínját bínját. A budapesti aszfalton születtem és itt éltem 67 éves koromig.
A természethez az állatokhoz valaó atavisztikus kötődésem már gyemek koromtól jelentkezett. Szüleim szerény körülményeink ellenére kérésemre vettek teknőst, sündisznót, s a szelíd vadkacsával egyűtt fürödtünk az összkomfortos mosóteknőben, mindezt egy szoba-konyhás 6. kerületi lakásban. A vadászati irodalommal gyermekkori barátomnál Miklósnál ismerkedtem meg. Olvastam Széchenyit, Kittenbergert, Molnár Gábort, s élvezettel ittuk magunkba Homoki könyveiből áradó természet szemléletet.
Nagy vadászatokról, sikeres filmekről álmodoztunk. A mezőgazdasági kiállítások bemutatói - mint oly sok embernek- nekünk is felkeltette érdeklődésünket. Egy új állomást jelentett Bástyai könyvének elolvasása. Minél többször olvastuk el, annál inkább éreztük úgy, már mi is tökéletesen képzett solymászok vagyunk. Erre mondják a mi ortodox madárvédőink ! ezért kell a solymászatot minél jobban elszigetelni, nehogy megfertőzze az embereket. A legnagyobb sajnálatukra nincs igazuk! A 800 fős iskolába mindenki ismerte a mi szenvedélyünket, barátaink is figyelték, tolerálták, de egyikük sem lett solymász, sőt később a gimnáziumban, a főiskolán, a munkahelyemen nem tudtam senkit megfertőzni, hogy solymász legyen. Gyermekeim közül lányomnak van jó érzéke az állatokhoz, vadász madarakhoz, érti ismeri a solymászatot, ha kellene biztos lepipálna néhány solymászt, de nem lett Ő sem solymász. A solymászat csak azokat tudja megfertőzni, akiknek atavisztikus öröksége a vadászat, a természet, a madarak szeretete. Élhet az akár az erdő közepén, vagy a nagy városok dzsungelében, ha ez a belső késztetés hiányzik, nem lesz belőle solymász. A környezetnek valóban nagy hatása van az egyes solymászokra és ez határozza meg egyszerű húsvadász lesz, vagy a solymász kultúrát ismerő, ápoló, a természetet védő ember. Ebben lett volna nagy szerepük a profi madártani és természetvédelmi szakembereknek...
Példát vehettek volna az újkori szervezett solymászat megteremtőitől, a kiemelkedő vadász, madarász személyiségektől, de a 45 utáni NDK, szlovák, lengyel szakemberektől is.
1956 tele a solymászatra való felkészülést is jelentette számunkra. Erről bővebben Évkönyvünkben "Forradalom teremti a solymászt" címmel emlékeztem meg. 57 nyarán már minden szabad időmet a Budapesti állatkertben töltöttem, ahol élénk solymász élet folyt. felszámolt solymász telepekről a madarak túlnyomó részét ide hozták az állás nélkülivé vált solymász mesterek. Itt találkoztam Bástyaival, Patay Lacival, Fintha Dodival, Virágh Árpáddal a Szidnay házaspárral és még számtalan solymásszal és akarnokkal. Miután alaposan elsajátítottam a röpdék súrolását nagy megtiszteltetés ért, Fintha Dodi - talán meglátva bennem a jövendő nagy solymászát - lehetővé tette, högy öreg hím vándorait szerény bábúra röptetés előtt hordjam egy kicsit. Mint a fenn idézett irásomból is kitűnik ez után Virágh Árpád solymász mester tanítványa lettem. Közeli bennsőséges viszonyba kerültünk, mint tanítványa együtt tartottunk bemutatót tihanyban, idomítottunk számos állatot játék és természet filmekhez. Ő vitt el a közismert pisznicei kerecsen fészekhez, majd 1960 ban egyűtt kerestük meg a fára költözött fehérkői kerecsen fészkét, s talán az utolsó magyarorszgi vándor sólyom fészkét is ő találta meg a Bükkben, mely madarak fészkelését még három éven keresztül figyelhettük meg míg egy szentendrei vadőr függöny hálóval be nem fogta őket. Viszonyunk 1963-ban az ausztriai solymász találkozón egy félreértés miatt megromlott ...
Velem együtt nála tanultuk a solymász mesterséget gyermekkori barátaimmal Brada Miklóssal, Pásztor józsival ki később elvette Juckót Árpi lányát, de rajtam keresztül ide kötődöt Berberik István és Gróf József is. Róluk fényképekkel és rövid írásokban emlékezem meg
folyt köv.
Első madarammal egy gyönyörű vörös vércsével (Balaton fenyves "Csirka" 1957)
Miklós "Bagi"-val első madarával. (Balaton fenyves 1957.
Évike, Miklós huga "Bagi"-val karján a nevezetes solymász kesztyűvel, melyet a "Forradalom teremti a solymászt" c. írásomban lehet olvasni. (1957 Balaton fenyves)
Miklós első vadonfogott hájája, melyet régi hagyomány szerint a gödöllői fácán telepen vásárot (1958?, 59?) Dzsaffar.
Miklós első héjájának elhelyezése csupán néhány percig okozott fejtörést. Merítva a nagy elődök ötleteiből kik a kollégiumi hálószobába tartották madarukat, ő a nagy méretű háló szoba egyik fala mellé helyezt el a frissen legyártatott magas állványt. A biztonság kedvéért erős szögekkel a parkettához szögelte. Ennek ellenére egy alkalommal sikerült az állványt feldöntenie, melyek újabb szögbeveréset indukáltak.
Vércsém Radzs Csillaghegy, 1958.
Miklós vércséjével 1958 Csillaghegy.
Berberik István vadon fogott fiatal héjájával (Talán 61-ben)
A Magyar Solymász évkönv 2001-2002 számában jelent meg e 3 írásom,mely kalandjainkon keresztül szemlélteti az akkori solymászatunkat.