A Hochosterwitz-i kaland. /Vendégségbe az ÖFB Nemzetközi Solymász Találkozóján. (1963)/      BOGYAI FRIGYES

---

Az 1961-ben Vácon megalakult solymász klub tagjai türelmetlenül készültek a nagy nemzetközi megmérettetésre. Tagjai - lehetőségekhez képest - jól felkészültek. Előzetesen már sok kosztümös hazai bemutatót tartottak s a madarak többsége a vadászat területén is bizonyított. Ez időpont előtt néhányan magánemberként már részt vettek az ÖFB rendezvényén, de ez volt az első alkalom amikor a két magyar klub képviselői hivatalosan, mint a magyar solymászok képviselői vehettek rész e rangos rendezvényen. Több magyar solymász előzetesen már találkozott az osztrák szervezet elnökével, vagy az igen tehetséges solymász mesterével Ervin Filaferrel. Ez volt az első év amikor "szervezetten" Ny-ra utazhattunk. Ennek a procedúráját a mai generáció nehezen értheti meg, hisz a határok szinte hermetikusan le voltak zárva. Miután minden jelentkező megkapta névre szóló meghívóját, beadtuk útlevél kérelmünket az IBUSZ-nál az egyetlen utazási irodánál. Itt az első lépcső a valuta keret /40 azaz negyven !!! dollár/ megkapása volt. Ez után továbbították kérelmünket a BM felé, ahonnan 30 napon belül vagy az útlevél, vagy az elutasítás érkezett meg. Az útlevél egyszeri kiutazásra adott engedélyt és hazatérve vissza kellett küldeni a BM-nek. (természetesen, ha valaki nem használta fel a teljes valuta keretét, a maradékot vissza kellett szolgáltatni, vagyis ami a 40 dollárból megmaradt.)

Türelmetlenül vártuk útleveleinket, hisz a találkozó időpontja rohamosan közeledett. Sajnos csak rossz hír érkezett, számunkra nem akarnak útlevelet adni. Mivel elnökünk Vancsó Géza politikai okok miatt ebben nem tudott eljárni, rám várt a feladat, hogy próbáljak tenni valamit. Ez egy kicsit problémás volt, hisz mi kapcsolatba az IBUSZ-al voltunk, választ viszont csak a BM illetékessétől kaphattam. Végül sikerül bejutnom a BM-be. Itt azt a felvilágosítást kaptam, hogy Kálló Ferinek klubunk solymász mesterének Dániából írt egy lovász fiú, aki Frivel együtt részt vett a dániai lovas bemutató, de nem tért haza - disszidált - .E levélben azt írta, hogy milyen jól megy a sorsa és talán még hívta is Ferit, hogy menjen ki hozzá. Annak érdekében nehogy Ő is disszidáljon nem engedik ki és mivel mi is elcsábulhattunk ilyen levelektől, biztos ami biztos nem engednek kiutatni minket. Nem kis időbe tellet elmagyaráznom miért azt akarják büntetni aki hazajött illetve azokat akik az Ő klubtársai. Végső érve az volt ki garantálja, hogy mindnyájan vissza jövünk? Felelőtlen válaszom az volt, hogy Én.  Csodák csodája néhány napon belül mindnyájan megkaptuk útleveleinket. Most már csak a vízumot kellet elintézni, na meg a pénzt kellet előteremteni, hogy a valutát ki tudjuk váltani.

Végül  minden összeállt, jól dolgozó madarak, útlevél, vízum, valuta, vonatjegy és az első myugati út előtti izgalom, hisz majd mindnyájan először léptük át a vasfüggönyt. A teljességhez hozzá tartozik, velünk utazott a váci művelődési ház igazgatója is, hiszen Ő adta klubunk számára a működési lehetőséget.

Hamarosan a határra értünk. Itt a szerelvény egy órát várakozot, mely idő alatt megtörtént a mozdony és személyzet csere , az útlevél ellenőrzés és a vám ellenőrzés. Természetesen már név szerint "vártak" a határon. Közben izgatottan vártuk ,hogy mi is megtapasztalhassuk a gazdag nyugatot. Feri - ki már járt nyugaton - olyan képet festett, hogy mindnyájan azt vártuk, hogy a kerítés is kolbászból van. Az első meglepetés akkor ért amikor Bécsben    3,5 schillinget kellett fizetnünk egy vonal jegyért. Többször nem is szálltunk villamosra.

Miután a Klágenfurt felé tartó vonatra átszálltunk , izgatottan és türelmetlenül vártuk, hogy a meghívóban szereplő városhoz érjünk. Német tudásunk Dékány Peti kivételével szinte nulla volt. Végre meg érkeztünk a festői Hochosterwitz-be. Madarak, solymászok kavalkádja, mindenki igyekezett madarát ellátni és a felállított sátrakban elhelyezni. A meghívóban közölték, hogy a madarak részére a takarmányt biztosítják, mi tanácstalanul kóvályogtunk. Nyelvtudás hiányában sem megkérdezni, sem a válaszokat megérteni nem zudtuk. Végül eléggé hangosan elégedetlenkedtem a szervezés miatt és bizony az Isteneket is lábuknál fogva ráncigáltam le égi trónusukból. Egyszer csak odalépett hozzánk egy alacsony vékonyka Úr és udvariasan megkérdezte  magyarul  miben segíthet.  Sirámaink előadása után kért egy kis időt, s utána lett minden takarmány, madaraknak, majd nekünk is a kijelölt szállás és a kijelölt patrónus aki gondoskodot  szállításunkról és biztosította, hogy minden programon időben ott legyünk. Hamarosan megtudtuk, hogy a segítségünkre siető úr Hardegg gróf, kinek a felvidéken s Ausztriában vagy tucat vára volt, s most a külügyben dolgozik. Miután mindent elrendezett, megkérdezte másnap megengedjük-e, hogy velünk tartson a vadászton. Természetesen ebbe nagylelkűen bele egyeztünk. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy másnap az Ő kocsiját is kitöltötték a magyar solymászok madaraikkal ,s együtt utaztunk ki a vadász területre, s viszonzásul az egyik kiszállásnál valamelyikünk héjája vadász zakójának a hátát végig meszelte. Mint köztudott a héja "meszelése" a szövetből csak ecetes ollóval jön ki.

Mivel lehetőségeinkhez képest jól felkészítettük madarainkat, azok szépen és eredményesen dolgoztak. Héjáink vadász-stílusa is tetszett külföldi solymász barátainknak, hisz azok kutya hiányában a hosszú, látványos üldözésekhez szoktak. Mi is igyekeztünk minél több tapasztalatot szerezni. Érdekes epizód volt Filaffer Ervinnek varjúfogási módszere.. Kis személy-autójába szálltunk, s az úton haladva kerestük hol vannak az úthoz közel varjak. Amint Ervin meglátott egyet az úthoz aránylag közel, vezetés közben öreg hím vándor sólymának fejéről lekapta a sapkát és a lehúzott ablakon keresztül hajította a varjak után. Közben lefékezte az autót, kivágódott az ajtón és szaladt, hogy solymocskájának segítsen a károgó, csípő, rúgkapáló varjat legyőzni, s jutalom falat után a zsákmány egy vászon zsákba került. /az így összegyűjtött varjak szerepeltek a találkozó végén megtartott bemutatón/ Természetesen mi is igyekeztünk kikászálódni a még mozgó járműből. Bizony többször csak a véletlenen múlott, hogy az autó nem gurult messzire, vagy az árokba.

Gyönyörű, emlékezetes napokat éltünk át, az ÖFB változatos programot bitosított a találkozón résztvevők számára. Karinthiai est Klágenfurtban, fogadás a hochostervitzi várban, s végül s záró vacsora. Ez a vacsora számomra emlékezetes volt. Aznapra kétváltás ruhám az őszi esők miatt teljesen szét ázott, csupán egy nem éppen elegáns csehszlovák pamut melegítő és egy pár viseltes torna cipőm maradt száraz. A solymásztársaim egy elveszett sólyom után indultak.... szóval nyolcunk közül csak én voltam "otthon"Egyszer csak betoppant vendéglátónk, s közölte, a vacsorán a magyaroknak is ott kell lenni, s ha csak én vagyok, akkor nekem kell képviselni a magyarokat, kár minden ellenkezés. Egy szó, mint száz én a fent említett szocreál öltözékben jelentem meg. A vacsorát a solymászok tiszteletére  a vár fiatal csínos úrnője rendezte, melyen megjelentek a környék előkelőségei, kis estélyibe, felékszerezve, ahogy ezt ilyenkor kell.

Az aperitív, a forró húsleves, a köszöntések utáni italok nem csak a feszültségemet oldották, de megszüntették az egész napos ázás utáni vacogásomat is. A finom ételek és italok, a jó hangulat, a kellemes zene feledtette velem az alkalomhoz egyáltalán nem illő öltözékemet és gyönyörködtem a táncoló párokban. Mikor láttam, hogy senki sem kéri fel táncolni a vár úrnőjét, pedig szép, fiatal és igen elegánsan öltözött volt, oda mentem és felkértem táncolni. Jól és könnyedén táncolt, s csupán egyszer felejtette lábacskáját az én tornacipőm alatt, melyért hosszan szabadkozott én nyugtattam nemtesz semmit. Ámbár így utólag vissza gondolva talán az általam elfogyasztott "aperitív"-ek is hozzájárulhattak az Ő lépés tévesztéséhez. A grófkisasszony (vagy talán herceg kisasszony) megtáncoltatásával megvédtem a férfiak becsületét, ha már más nem merte felkérni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: A hochostervitzi kaland
solymászatról mindenkinek, elméletek, ismeretek, kalandok - © 2008 - 2024 - solymaszat.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat